Szent Iván – nap

Szent Iván-nap, azaz keresztelő Szent János ünnepe.

A nyári napforduló (június 24) ideje, mikor a Ráktérítőn éri el a nap a zenitet és ilyenkor az északi félgömbön a leghosszabb a nappal.  A keresztény világban a nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5. sz.-ban lett általánossá. A keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. (Magyarországon a délszláv hatást mutató Iván változat honosodott meg a magyar Jánossal szemben.)

Hazánkban a 16. sz. óta biztosan, de valószínűleg már régebben is örömtüzet gyújtottak ezen az ünnepen.szent-ivan-tuz
A pogány hagyományban a tűz egyrészről napszimbólum, tehát a nap megújhodását kívánták elősegíteni a tűzgyújtással, másrészt mindig a megtisztulás szimbóluma is. A tűzgyújtást tűzcsóvák forgatása (lobogózás) és hosszú éneksorozat kísérte. (Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk. / Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok, / A másikon űnek szíp öreg emberek, / Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok, / Negyediken űnek szíp ifjú leginyek.A tüzet az ének során a leányok vagy a legények és lányok körüljárták, átugrálták, s az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak, ilyenkor a lányok férjhezmenésére is jósoltak.
A tüzet zsúpkévéből, szalmából, gallyakból gyújtják, illatos növényeket, virágokat füstölnek rajta, melyeket gyógyításra is felhasználnak: ökörfark-kórót, orgonát, bodzát, ürmöt. A tűzugráson kívül Európa-szerte szokásos a fáklyagyújtás, tüzes karika eregetése, tűzcsóválás. A tűzugrálás alkalmából tűzbe dobott almának is fontos szerepe volt, a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak.

szent-ivan-pafranyAz örömtüzeken kívül ilyenkor a kutak és források vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék, továbbá üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös erőt tulajdonítottak, s ezt a ház elejére szokták akasztani tűzvész ellen.
A hiedelem szerint ezen az egyetlen éjjelen virágzik a páfrány. Aki a páfrányvirágot megtalálja és leszakítja, egész életében gazdag és boldog lesz, és nemcsak az összes emberi nyelvet, hanem az állatok nyelvét is érteni fogja. (Észtországban például a lányok és legények párosan mentek az erdőbe páfrányvirágot keresni…)

A skandináv és az északi országokban Szent Iván mai napig az év kiemelkedő napja, nemzeti ünnep, amelyet áthat a bűbáj és a varázslat, és amikor bármi megtörténhet.

Forrás: mek.oszk.hu